Orvosi szappanfű
Saponaria officinalis
A kozmetikában
Az orvosi szappanfű gyökere és levele a kozmetikai iparban lemosó anyag. A növény szaponin tartalma révén bőrpuhító, tisztító hatású, minden bőrtípus ápolására eredményesen alkalmazható.
Gyógyhatásai
Az orvosi szappanfű drogjait köptető, nyálkaoldó teakeverékek összeállításánál alkalmazzák. Főzetét bőrbajok, reuma, vérbaj, köszvény ellen is használták.
A konyhában
A Közel-Keleten bizonyos, zselésítést igénylő sütemények elkészítéséhez.
A név eredete
Magyar neve latin elnevezéséből “Saponaria” ered.
Egyéb elnevezés
lábmosófű, legénycsalogató, szappanvirág, habzófű
Hiedelmek és érdekességek
A szappanfű nem csak gyógyhatása miatt volt kedvelt, de gyökerének vizes kivonatát finom textíliák, gyapjú és selyem mosására használták a háztartásokban és az iparban is.
Hajtásait a júniustól szeptemberig tartó virágzáskor lehet gyűjteni. A gyökér szaponin tartalma szeptemberben a legmagasabb, ekkor érdemes kiásni a két-három éves növények gyökerét.
A szappanfű a lovagkorban is ismert gyógynövény volt, már Melius Juhász Péter Herbáriumában (1578) is szerepelt. Lippay János Posoni kertjében (1664) a teleltetésre szoruló növények között írja le a szappanfüvet, Saponaria, teljes szappanvirág néven.
Elterjedése és élőhelye
Európában és Nyugat-Szibériában őshonos, a homokos, nedves talajokat kedveli.
Réteken, utak mentén, erdők szélén, sokfelé előforduló, évelő növény. Egész nyáron virágzik.
Családja
A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozik.
