Rozmaring

A mediterrán konyha, azon belül a francia és olasz előszeretettel használja. A Provence-i fűszer egyik alkotó eleme.
Mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gomba- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas,nyúl), ízesítésére, illatosítására használják.

Hazánkban csak védett fekvésben termeszthető a szabadban, -10 Celsius fok alatti hőmérsékleten elfagy, de fiatal hajtásaiban a tavaszi fagyok is kárt tehetnek.

Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze, mint a hűség és a tisztaság jelképe.
Már hivatalos gyógynövényként szerepelt a kolostorkertekben. A középkorban a Capitulare névjegyzékben is ekként szerepelt. Azonban az Alpoktól északra még a középkorban sem nagyon volt ismert, legfeljebb délről, drog formájában ismerték. Majd a 16.-17. században a cserép elterjedésével Észak- és Kelet-Európában is elterjedt.
Magyarországon csak a 17. századtól terjedt el jobban és kedveltsége a 18. századra már hanyatlásnak indult.
Lippay György már bőven írt róla, mint a magyar házakban és a falusi kertekben is ismert növényről. A rozmaringot a barokk kor kezdte kedvelni, s foglalkozott annak nemesítésével, mesterséges formázásával és ekkor már fűszernek is használták. Lippay fűszerként és mint házi orvosság is leírta a rozmaringot:
„A rozmaring igen jó az ételekben, főképen pástétomokban, salátákban, zsázsákban, bort vele csinálni, a virágjából ecetet s konzervát… A rozmaringos bor igen jó a főfájás ellen. Pestisnek idején rozmaringból füstöt csinálni…igen jó hurutés nátha ellen…A nehézség ellen, álmosbetegség ellen, gutaütés, reszketés, érezhetetlenség ellen igen hasznos, ha borban vagy vízben megfőzik, s azt isszák éhomra…”

A rozmaring mint a tömjén és más drága füstölőszerek pótléka szerzett népszerűséget, emellett fűszerként is hasznosították.
Az Aqua Reginae Hungariae Magyar királyné vize alapanyaga!

A rozmaring hivatalos gyógynövény.

Külsőleg: gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatását reuma és ízületi gyulladás kezelésére szolgáló gyógykenőcsökben, bedörzsölő szerekben hasznosítják.
Látást erősítő, szemborogatásra szolgáló teakeveréket is készítettek kerti ruta, szemvidítófű, kamilla és rozmaring felhasználásával.

Belsőleg, teakeverékekben alkalmazzák epe, szél- és vizelethajtóként, idegerősítőként, étvágygerjesztőként. A népgyógyászatban hajhullás, kiütések ellen is használták olaját és alkoholos kivonatát.

Levél (Rosmarini folium), virágzó hajtás:
• Illóolaj: levélben 1,0-2,5 %, virágzó hajtásban 0,5-1,5 %
• Cseranyagok: 6-8 %
• Fahéjsav-származékok
• Flavonoidok (apigenin, luteolin)
• Triterpének
• Keserűanyagok

A rozmaring latin és olasz eredetű, kettős átvételű jövevényszó. A növénynév a latinban keletkezett: ros marinus, ros marinum ’tengeri harmat’ (lat. ros ’harmat, harmatcsepp’).

rozmarin, antosfű szagos rozmaring, illatos rozmaring, tengerharmat

Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik. ó, örökzöld, erős illatú cserje.— borsfű (hím~), koszorúnak való rozmaring, rozmaring (illatos ~, kerti ~, krakkói ~, szagos ~), tengerharmat

A Földközi-tenger partvidékéről származik.