Kerti kakukkfű

A kakukkfű illóolajai – timol (40%) és a karvakrol (15%) tartalmú – erőteljesen baktériumölő, fertőtlenítő, emellett szélhajtó, görcsoldó hatásúak. A keserű- és cseranyagok élénkítőleg hatnak az emésztésre, mert fokozzák az emésztőnedvek termelődését.

A torokgyulladást a friss levelek rágcsálása csillapítja. Csökkentik az étvágytalanságot, serkenti az emésztést. Sokan légzőszervi panaszok esetén alkalmazzák. A gyógytea fogyasztása vagy az azzal történő gargarizálás, jó gyógyír köhögés, torokfájás esetén. Emeli az alacsony vérnyomást, külsőleg használva csillapítja a rovarcsípések okozta viszketéseket. Aromaterápiás illóolaj-keverékeket is készítenek felhasználásával.

A kakukkfű valószínűleg a latin cuculi herba (Clusius–Beythe 28) tükörfordítása, a növénynév előtagja azonos a hangutánzó eredetű kakukk madárnévvel. A névadás alapja talán az, hogy a növény ott fordul elő, ott terem, ahol a kakukk jár, illetve a növény akkor virágzik, amikor a kakukk szól.

Neve a görög thymos = bátorság szóból ered, a vitézség jelképének tekintették. A görög nők a háborúba induló férjeik ruhájára kakukkfüvet hímeztek.

timián, balzsamfű, tömjénfű, démutka, kakucskafű, tömjénfű, vadkakukkfű

Az egyiptomiak és az etruszkok a holttestek bebalzsamozásához használták.

Az ókori görögök a templomok oltárán égették, így tisztelegve isteneiknek. Az asszonyok háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet – a vitézség, bátorság jelképét – hímezték.

Szent Hildegrád tetvességre és leprára ajánlotta. Linné pedig krónikus migrénre valamint másnaposságra.

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik.

• illóolaj (timol, karvakrol)
• cseranyagok
• triterpének
• flavonoidok

Őshazája a Földközi-tenger térségének sziklás legelői. Hazánkban termesztett növény.