Izsóp

Közismert jó köhögéscsillapító, vizelethajtó és étvágygerjesztő hatása, de alkalmazzák izzadáscsökkentőként is. Toroköblögető szerként rekedtség, fogíny és torokgyulladás kezelésére használják. Hörghurutos bántalmak esetén is ajánlják fogyasztását. Száraz köhögés esetén gyakran használják gargarizálásra.

Fűszerezhetünk vele burgonyás ételeket, salátákat és pácolhatunk vele húsokat.

Az ókorban szent fűnek tartották az izsópot, amelyet rituális célokra használtak fel. A Biblia is megemlíti több helyen, főként tisztálkodási ceremóniák leírása kapcsán, valamint a lepra gyógyításában fontos szerepet játszó tisztálkodási kúra elemeként.

“És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.” Mózes III. könyve 14:52

Az izsóp latin eredetű (hyssopus). A latin szó elsősorban a bibliafordításokon keresztül került be az európai nyelvekbe.

Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partvidékének kopár, sziklás lejtőin van az őshazája. Innen terjedt el egész Európában.

.

Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik.

Magassága: 40-60 cm. Közepesen melegigényes növény. Szárazságtűrő növény. Az érett magjait elszórja, így saját magát fönntartja a növény. Az izsóp hajtásait teljes virágzáskor vágjuk és szárítsuk. Alacsony sövényként is alkalmazható, mert szereti, sőt igényli, hogy visszavágják.

• illóolaj (pinént, cineolt)
• cseranyagok (rozmaringsav)
• keserűanyag (marrubiint)

kerti izsóp