Istenfa

A belőle készített tea gyorsan enyhíti a gyomor és bélpanaszokat, valamint görcsoldó és étvágygerjesztő hatással rendelkezik.

Levelét fürdővízbe teszik. Alkalmazzák betegség utáni lábadozás időszakában.

A homeopátiában az étvágy általános erősítésére és felkeltésre ajánlják tinktúráját, amely nem más, mint a virágos ág levelének alkoholos kivonata (1:1 25%-os etanol).

Gyomorkímélő fűszer, amely segíti a zsíros ételek emésztését. Főleg kacsa és liba sültek valamint mártások ízesítésére ajánlott, kesernyés íze a salátáknak fanyar ízt kölcsönöz, italokat és ecetet is ízesítenek vele. Adagolására figyelni kell, intenzív aromája miatt.

Az istenfa elnevezés alapja a növény gyógyító ereje, ill. az, hogy a növényt felszentelésekkor használták, a latin lignum Dei tükörfordítása. A névadásra a növény lat. abrotanum nevének téves eredeztetése (< ábrotos ’halhatatlan, isteni’) is hatással lehetett. Az Isten fája név először a római Casanate-könyvtár Corvin-kódexében bukkant fel: abrotanum, Isten faya. Schönherr Gyula az 1900-as évek elején a Casanate-könyvtárban fedezte fel a kódexet, a Historia Plantarum valódi középkori Tacuinum Sanitatis. A latin orvosi könyv illusztrációi magyar felirattal is el vannak látva. A XVI. század szójegyzékei is istenfa néven ismerik az abrotanumot.

ebruta, istenfű, Isten fája, abrutüröm, seprőruta, istenfácska

Már az ókorban epe- és májgyógyszert készítettek belőle. Később használták dezodorálóként és féreghajtónak.

Kiváló molyűző. Az ürömcserje száraz hajtásait ruhásszekrénybe tehetjük a molyok ellen, intenzív illata elűzi őket. Az illatos levelek veteményeskertünk növényeitől is távol tartják a hernyókat. A rovarriasztó hatását néhány madárfaj is felismerte, ezért az ürömcserje ágaira rakja fészkét. Szárított ága természetes szúnyogriasztó. Leveles, virágos ágát párna alá helyezve álmatlanság ellen használták.

A babona szerint távol tartja a gonosz szellemeket, a tolvajokat, a kígyókat. A boszorkánykenőcs alkotórésze.

Sárga festékanyagát a gyapjú színezésénél alkalmazták.

Főként temetőkben, néha kertekben dísznövényként vagy sövényként ültetik; gyakran kivadul.

A fészkesek családjába tartozik.