Citromfű
Melissa Officinalis
A kozmetikában
Antivirális, fungicid hatása miatt használják kozmetikai készítményekben. Illóolaját erősítő szerként és elfedő anyagként használják. Érzékeny bőrön frissítő, tonizáló, gyulladáscsökkentő, nyugtató hatású. Kivonatát erősítő és csillapító szerként tartják számon.
Az aromaterápiás kezelésekben illóolaját nyugtató és lazító hatása miatt használják.
Az illatszeripar is felhasználja illóolaját különböző parfümök alkotórészeként.
Gyógyhatásai
Belsőleg
Elsősorban idegerősítő és nyugtató hatása miatt ismert. Alkalmazható alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatóként, ideges eredetű szívpanaszokra. Izzasztó hatása is van. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű.
A benne található polifenolok antivirális tulajdonságúak, segítik az ajakherpesz gyógyulását, és felére csökkentik a vírus kialakulásának gyakoriságát.
Külsőleg
Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére. Teája sebfertőtlenítésre, övsömörre, zúzódásra, reumatikus fájdalomra bedörzsölőként használható.
A név eredete
A növény latin neve, Melissa görög eredetű női név, amelynek jelentése: „mézelő méh”. Ugyanis a méhek fölöttébb kedvelik a különösen sok nektárt tartalmazó növényt.
Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célokat szolgáló füveskönyvében, az Új füves és virágos magyar kertben említi először citromfű összetett névalakban, ez az első írásos említése 1775-ből, amikor czitrom-fü alakban szerepel. Az összetett szó előtagja a latin citrum (citromfa, tujafa, életfa), vagy a középkori latin citrum (citromfa, ennek gyümölcse) átvétele. A fű utótag magyarázó szerepű.
Egyéb megnevezései
mézfű, méhfű, citromszagú melissza, orvosi citromfű, igaz nádrafű, macskaméz
Hiedelmek és érdekességek
Évszázadok óta ismert és a gyógyászatban nagyrabecsült növény. Az ókorban csípésekre, harapásokra külsőleg alkalmazták antibakteriális, fertőtlenítő tulajdonsága miatt. Mivel távol tartja a szúnyogokat, nyári estéken érdemes virágcserépben az ablakba helyezni.
Avicenna, a híres perzsa orvos Canon Medicinae (A gyógyítás művészete) című munkájában már említi a citromfüvet, mely “örömmel tölti meg a szívet”. A XVII. században depresszióra használták.
Paracelsus, a híres svájci orvos úgy tartotta, hogy meghosszabbítja életünket. S valóban, a világ legidősebb emberei közül többen fogyasztják napi rendszerességgel a citromfű teáját. A karmelitavíz néven ismert „csodaszernek” egyik fő hatóanyaga a citromfű volt.
Elterjedése, élőhelye
Dél-Európában a görögök terjesztették el, nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át. Nagy Károly 810 táján rendeletben (Capitulare de vilis) írta elő termesztését. Nyugat-Európában csak az ültetvényeken található, Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein azonban meg is honosodott.
Családja
Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik
Botanikai leírása
Lágyszárú, 40-80 cm magas növény. Szárai elágazók, levelei keresztben átellenesek, fogazott szélűek, kellemes illatúak. Termesztett növény, hazánkban helyenként kivadultan is előfordul korábbi termesztés eredményeként.
Hatóanyagok
Levél (Melissae folium):
- Illóolaj (Aetheroleum melissae): 0,2-0,5 (citrál, citronellál, geraniol, linalool)
- Fenolkarbonsavak (rozmaringsav)
- Triterpének
- Flavonoidok
