Bíbor kasvirág

Erősíti az immunrendszert. Enyhe, középsúlyos megfázás, légúti és húgyúti fertőzés kiegészítő és megelőző kezelésére alkalmas. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos bőrbetegségek esetén alkalmazzák.

A homeopátiás gyakorlatban a növényi drogot immunstimuláns és gyulladásgátló hatása miatt különböző eredetű fertőzéses megbetegedések kezelésére használják. Az echinacea a nyelven bizsergő érzést okozhat, ami természetes jelenség, nem veszélyes.

Gyermekek, terhes és szoptatós kismamák részére a kasvirág alkalmazása nem ajánlott.

Hosszas használata alacsony vérnyomást, lázat, hányingert, hányást, nehézlégzést, ritkán gyomor- és bélbántalmakat, májgyulladást és bőrelváltozásokat okozhat. Anafilaxiás reakció is előfordulhat. Kölcsönhatásba léphet a májra káros gyógyszerekkel, egyes rákellenes gyógyszerekkel, szintetikus hormonokkal.

Latin elnevezése a görög echinos  szóból származik, jelentése sündisznó.

lángvörös kasvirág, kúpvirág, bíbor kúpvirág

Az 1600-as évekből származnak  az első bizonyítékok a kasvirágfajok használatára a sziú indián településekről. A különböző indián közösségek sokféle céllal alkalmazták, és igen jól ismerték, szinte mindent gyógyítottak vele pl. a gyökeréből készült pépes, meleg borogatást a sebesülésekre, mérges rovarok csípésére és a kígyómarásra alkalmazták. Kezeltek azonban vele fogfájást, kólikát, meghűléseket, ínygyulladásokat, szájfertőzéseket, bélbetegségeket, mandulagyulladást, vérmérgezést, veszettségeket. Használták még érzéstelenítőként, égési sérülések csillapítására, vérmérgezéssel járó betegségekre, valamint meghűlés okozta gyulladások csökkentésére.

Észak-Amerikában őshonos, kiváltképp a Nagy-síkság indiánjai körében az egyik legnépszerűbb gyógynövény. A száraz erdőket, füves pusztákat kedveli. A közép-nyugati prérin, például Texasban máig vadon nő. A 18. század óta termesztik Európában, mérsékelt égöv alatt dísz- és gyógynövényként.

A kasvirág (Echinacea) nemzetsége az őszirózsafélék (Asteraceae) őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozik. Három fajt használnak gyógyászati célokra.

Gyöktörzses, lágy szárú, évelő növény. A kifejlett példány 1,2 m magasra is megnő. Szára hosszú, elágazó. Az ovális-lándzsás levelek az alapnál lekerekítettek, érdesek, szélük ép, ritkásan fogazott. Éghajlattól függően, késő május-kora július között kezd virágozni. Virágai kétivarúak, méhek és lepkék porozzák őket.

• cikóriasav
• 11 alkilamid komponens
• poliszacharidok
• illóolajok (humulén, kariofillén, kariofillénepoxid)
• flavonoidok
• poliacetilének
• alkolaidok