Kerti harangláb

A népgyógyászat használta levél és szár főzetét (ennek során mérgező alkaloidjai lebomlanak), különösen máj és epeúti rendellenességeket kezeltek vele, valamint sárgaság és krónikus bőrgyulladás kezelésére használták. Gyökérfőzetének féregűző hatást tulajdonítottak.

A középkorban a lép és a máj betegségeit, vízkórt, sárgaságot és sebeket, valamint impotenciát és daganatot kezeltek vele.

Ma már elsősorban dísznövényként elterjedt a harangláb.

Óvatosan bánjunk vele, mert mérgező növényről van szó, amely magnoflorint és glikozidokat tartalmaz.

VÉDETT, gyűjtése tilos.

Óvatosan bánjunk vele, mert MÉRGEZŐ NÖVÉNY. amely magnoflorint és glikozidokat tartalmaz.

Ha a növény friss leveleit fogyasztjuk, akkor nagyon hamar mérgezési tünetek lépnek fel, amelyek görcsök, légszomj és szívpanaszok formájában jelentkeznek. Többnyire azonban ezek a jelenségek éppolyan gyorsan el is múlnak. Ha tartósabb bőrkontaktus következik be a növénnyel, akkor bőrirritációk és hólyagképződések lehetségesek.

Latin neve, az ‘ Aquilegia’ az ‘aquila’-sas szóból ered, ami a virágon látható sarkantyúkra utal. Más magyar elnevezései (sasfű, saskeselyű) is arra utalnak, hogy a virág sarkantyúi saskarmokhoz hasonlítanak.

közönséges cámoly, cámoly, galambvirág, gelesztafű, gangabugya, harangláb, harangvirág, keselyűvirág, saskeselyű fű, sasfű

A középkorban afrodiziákumnak tartották.

A közékori  glosszáriumok szerint a növényszimbolikában a Szentháromság jelképe

A 16. sz. orvosnövénytani művekben gyakoriak a csodálatos gyógyhatásáról szóló babonák, hiedelmek, melyeket Mo-on először 1578: Melius Péter Herbáriuma említ, és amelyek a népi gyógyászatban még a 19. sz. végén is előfordultak: „A rothadt tüdőt, májat megtisztítja, sőt akik vért pöknek, csak ezt igyák, meggyógyulnak. … Ha a ruhát vagy spongyát megmelegíted e fűnek vizében és az asszonyember méhébe bocsátod … még a megholt gyermeket is kihozza.”

A nemzetség holarktikus: fajai az északi féltekén élnek. Honos Közép- és Dél-Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein. Magyarországon ritkán fordul elő inkább az ország ÉK-i részein nyirkos, sziklás bükk- és gyertyánelegyes erdőkben.  Ahhoz, hogy jól fejlődhessen, a növénynek elsősorban meszes talajra, valamint napsütéses vagy félárnyékos helyre van szüksége.

A boglárka-félék (Rannunculaceae) családjába tartozik.

Fenolsavak, flavonoidok a föld feletti részekben és alkaloidok a gyökerekben.

• delfinidin-diglikozid
• cianogén glikozid