Kerti harangláb
Aquilegia vulgaris
Aquilegia vulgaris
Gyulladáscsökkentő hatású, főzetével gyulladt bőrfelületek borogatása
Gyógyhatásai
A népgyógyászat használta levél és szár főzetét (ennek során mérgező alkaloidjai lebomlanak), különösen máj és epeúti rendellenességeket kezeltek vele, valamint sárgaság és krónikus bőrgyulladás kezelésére használták. Gyökérfőzetének féregűző hatást tulajdonítottak.
A középkorban a lép és a máj betegségeit, vízkórt, sárgaságot és sebeket, valamint impotenciát és daganatot kezeltek vele.
Ma már elsősorban dísznövényként elterjedt a harangláb.
Óvatosan bánjunk vele, mert mérgező növényről van szó, amely magnoflorint és glikozidokat tartalmaz.
VÉDETT, gyűjtése tilos.
Ellenjavallat
Óvatosan bánjunk vele, mert MÉRGEZŐ NÖVÉNY. amely magnoflorint és glikozidokat tartalmaz.
Ha a növény friss leveleit fogyasztjuk, akkor nagyon hamar mérgezési tünetek lépnek fel, amelyek görcsök, légszomj és szívpanaszok formájában jelentkeznek. Többnyire azonban ezek a jelenségek éppolyan gyorsan el is múlnak. Ha tartósabb bőrkontaktus következik be a növénnyel, akkor bőrirritációk és hólyagképződések lehetségesek.
A név eredete
Latin neve, az ‘ Aquilegia’ az ‘aquila’-sas szóból ered, ami a virágon látható sarkantyúkra utal. Más magyar elnevezései (sasfű, saskeselyű) is arra utalnak, hogy a virág sarkantyúi saskarmokhoz hasonlítanak.
Egyéb megnevezései
közönséges cámoly, cámoly, galambvirág, gelesztafű, gangabugya, harangláb, harangvirág, keselyűvirág, saskeselyű fű, sasfű
Hiedelmek és érdekességek
A középkorban afrodiziákumnak tartották.
A közékori glosszáriumok szerint a növényszimbolikában a Szentháromság jelképe
A 16. sz. orvosnövénytani művekben gyakoriak a csodálatos gyógyhatásáról szóló babonák, hiedelmek, melyeket Mo-on először 1578: Melius Péter Herbáriuma említ, és amelyek a népi gyógyászatban még a 19. sz. végén is előfordultak: „A rothadt tüdőt, májat megtisztítja, sőt akik vért pöknek, csak ezt igyák, meggyógyulnak. … Ha a ruhát vagy spongyát megmelegíted e fűnek vizében és az asszonyember méhébe bocsátod … még a megholt gyermeket is kihozza.”
Elterjedése, élőhelye
A nemzetség holarktikus: fajai az északi féltekén élnek. Honos Közép- és Dél-Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein. Magyarországon ritkán fordul elő inkább az ország ÉK-i részein nyirkos, sziklás bükk- és gyertyánelegyes erdőkben. Ahhoz, hogy jól fejlődhessen, a növénynek elsősorban meszes talajra, valamint napsütéses vagy félárnyékos helyre van szüksége.
Családja
A boglárka-félék (Rannunculaceae) családjába tartozik.
Hatóanyagok
Fenolsavak, flavonoidok a föld feletti részekben és alkaloidok a gyökerekben.
Kerti kakukkfű